Vakfoltjaink – bántalmazás a perinatális időszak körül

Az utóbbi időben nagyon mélyen foglalkoztat a bántalmazás, erőszak témaköre. Azt tapasztalom hogy a nők döntő többségének totális vakfoltja van erre. Sokan azt hiszik csak az a bántalmazás ha ütik, vágják mint a répát. Pedig a bántalmazás sokszor, sokkal cizelláltabb formákat ölt. Így sokkal nehezebb nyakon csípni, tudatosítani és feldolgozni. A teljesség igénye nélkül szedtem össze a perinatális időszak körüli bántalmazás lehetséges formáit. Beszéljünk róla,  hiszen nekünk nőknek az esetek többségében fogalmunk sincs arról, hogy bántalmaztak minket. Lehetőleg ne legyünk még hálásak is annak az orvosnak aki könyökkel, vagy térddel nyomta ki belőlünk a gyereket. Mert így sosem lesz vége ennek! Ezek az esetek  annyira fájnak, annyira megalázóak és méltatlanok,  hogy a többség inkább saját maga védelmében jó mélyre eltemeti. Érthető is nem csak azért mert fájdalmas, hanem azért is mert a környezet sokszor legyint rá. Ugyan már túl érzékeny vagy! Alacsony a fájdalomtűrő képességed! Miért gond, hogy kinyomták belőled, csak segített?! Különben te is meghaltál volna meg a gyereked is. Ezek a negatív szuggesztiók túl sokszor hangzanak el az egészségügyi személyzet szájából is. Persze hogy a várandós halálra rémül, és ebben az állapotban bármit megtenne a gyermeke életéért. Azonnal engedelmes páciensé vedlik át! És valljuk be ki ne cselekedne így, ha azzal fenyegetik, hogy miatta fog meghalni a gyereke!?  Térdre kényszerülünk. a visszájára fordult minden. Régen a bába térdelt le a vajúdó nő elé. Ők még tudták, hogy a születő élet szentség. Misztérium.

Beszéljünk a sokkal nehezebben számon kérhető verbális bántalmazásról! Verbális bántalmazás a fenyegetés. Ha nem teszed azt, vagy azt akkor ez és ez lesz. Vajúdás során ez pedig sokszor élet halál kérdése. Verbális bántalmazás a kigúnyolás. “Ilyen mellekkel biztosan nem fog tudni szoptatni!” Ezek a mondatok nagyon jól apasztják a tejet! Bántalmazás, ha kényszerítenek. Például kéretlenül kötik be az oxitocint és fekvésre kényszerítenek, pedig te szabadon mozognál. Vagy, le kell borotválnod a szülés előtt a fanszőrzetet, pedig nem akarod. Közben pedig teljesen értelmetlen, csak egyszerűen bekövült a kórházi protokollba, ugyanakkor megalázó is. Bántalmazás a kínzás. Kínzásnak minősíteném, amikor normál várandósságot követő, normál vajúdás közben 12 óráig nem engedik a kismamát inni és enni, mert hátha császár lesz. Bántalmazás, mikor megfosztanak a méltóságodtól. Egy édesanya mesélte, hogy úgy találkozott először az egyik orvosával, hogy felöltözve nem mutatkozhatott be. Le kellett vetkőznie, s csak utána járulhatott az ismeretlen orvos elé, bugyi nélkül. Hogy maradék méltóságát megőrizze, pőrén mutatkozott be,  határozott szemkontaktust felvéve az orvossal, akinek esze ágában sem volt, bemutatkozni. Bántalmazás a molesztálás. Molesztálásnak minősítem, amikor a vajúdás közben, kérdezése nélküli, nyomul be x orvostanhallgató, hogy végig nézze hány ujjnyira tágult ki a vajúdó nő. Vajon az orvosok közül hányan engedné, hogy nyilvánosan vizsgálják meg a nemiszervüket? Bántalmazás az ordibálás. A vajúdónak éppen kiabálnia esett jól, mert annyira fájt már. Ráordítottak, hogy fogja be a száját, nem otthon van. És akkor beszéljünk a fizikai bántalmazásról.  Pl. Miért, gond hogy várandósan/vagy nem várandósan úgy vizsgál meg az orvosod, hogy markolod a vizsgálóágyat a fájdalomtól, és vérezni kezdesz? Érdekes módon ugyan az a vizsgálat fél óra múlva egy másik orvossal nem fáj. Beszélhetünk itt az egészségügyi személyzet fel nem dolgozott agressziójáról, szexualitáshoz való viszonyáról. Hiszen ha  rendben vagyok a szexualitásommal, az intimitással akkor semmiképp sem keveredik össze egy finom érintés a szexualitással. Akkor nem kell durván érinteni, lehet gyengéden, mert a helyén van. Ez egy teljesen természetes emberi dolog. De ha nincs rendben, akkor a durvaság segít, hogy áthidalja saját vállalhatatlan érzéseit. S legvégül a szexuális erőszak. Ha egy nő szexuális erőszak áldozata volt, és a trauma nem került feldolgozásra a vajúdás és a szülés alatt betörhetnek a mélyen eltemetett emlékek. A nem megfelelően felkészül személyzet érintéseit, beavatkozásait újabb erőszakként élheti meg. Gyógyulás helyett a trauma mélyülhet. Ezért lenne alap, hogy minden nőgyógyászati vizsgálatnál, valamint a vajúdás és a szülés közben finom közelítsünk, finoman érintsünk, mert sosem tudhatjuk.  A baba szemszögéből nézv: a perinatális időszakban történő, szükségtelen beavatkozások méhen belül és  is “méhen kívül” is fájdalmasan érintik az újszülöttet. A magzat szempontjából bántalmazásnak minősíteném a magzatredukciót (testvérét mellette szúrják le), az amniocentézist, kierőszakolást az anyaméhből, vákum, fogó, fürdetés közvetlenül a megszületés után, orrleszívás, még pulzáló köldökzsinór elvágása, anyától való elválasztás. ÉS bármely vizsgálatot,  amit a megszületés után az anyától való elválasztás közben végeznek el. Attól még távol vagyunk hogy a perinatális időszakban zajló erőszak jogi szankciókkal járjon, mint normál esetben minden erőszakos cselekmény. Egyenlőre a társadalmunk legalizálja és fenntartja ezt a rendszert. De legyünk tisztába azzal a ténnyel, hogy a hosszútávú következmények beláthatatlanok anyára és a babára nézve egyaránt. Sőt az egész társadalmunkra nézve. Az erőszak erőszakot szül! Az erőszakos születésekből, dühös emberek nőnek majd fel. Sokat tudunk már arról, hogy milyen súlyos következményekkel jár a szülés természetes ritmusába történő beavatkozás. Mégis nap mint nap megtörténik!